ESZTERGOM, VÁR, TETŐ 2008
Ónodi Szabó Lajos műtermének terve.
ESZTERGOMI VÁR, LAKÓTORONY „VÉDŐTETŐ”, KILÁTÓ
A középkori eredetű, reneszánsz freskóval díszített, török időkben lerombolt „Fehér Tornyot” 1938-ban feltárták és lapostetővel megvédték. 2008-ban a szerkezet és Botticelli „A négy erény” freskójának védelmére Ónodi Szabó Lajos műtermében és vezetésével, Füleky Zsolt építésszel faszerkezetű, kétszintes lefedést terveztünk.
TERASZ SZINT ALAPRAJZ, MEGLÉVŐ (pdf)
TERASZ SZINT ALAPRAJZ, TERVEZETT (pdf)
A műleírásból:
A Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma megbízást adott a Várhegy déli részén álló ún. Fehér torony teraszfelületének védelmére építendő tető terveinek elkészítésére. A kilátó-terasz állandó beázása jóvátehetetlen károkat okozhat az alatta levő, Vitéz János féle ’studiolo’ Botticelli által készített freskóján.
A nagy felületű, több ízben javított szigetelésű terület csapadéktól való biztonságos megóvásának legjobb módja egy olyan védőtető felépítése, mely jelzi az egykori középkori királyi lakótorony tömegét és helyét. A munkálat egyszersmind lehetőséget teremt az alant levő keresztboltozatos helyiség(-ek) belső terének részleges helyreállítására, a boltozat egy-egy szakaszának visszaépítése segítségével.
A magyar történelem kiemelkedő jelentőségű középkori és reneszánsz emlékhelye az esztergomi vár déli területe. Az itt található helyiségcsoport, mely a középkori királyi magán lakótoronyból és kápolnából állt, a reneszánsz korszakban Vitéz János lakosztálya volt. Ez ma egyúttal Európa egyik kiemelkedő jelentőségű kultúrtörténeti helyszíne, ahol a reneszánsz ízlésnek megfelelő középkori tércsoportot alakították át a kor mesterei, így a falfestéseket Vitéz János megbízásából a fiatal Botticelli készítette.
Az esztergomi vár lakótornyáról 1990-ben készült tudományos összeállítás (dr. Horváth I., dr. Prokopp M., Vukor K.) helyiségkönyv formájában, mely részletesen ismerteti a lakosztály történetét, az építési szakaszokat, a feltárás-kutatás állomásait és annak szakirodalmát.
Esztergom várát 1526-tól több alkalommal ostromolja a török, míg 1543-ban Szulejmán szultán elfoglalja. Ettől kezdve – tíz év megszakítással (1595-1605) 130 éven át fontos török végvár, amelyet 1683-ban sikerül végleg visszafoglalni. A török-kor másfél százados időszakában számtalan ostrom során elpusztultak a Vár egyházi és világi épületei. Az egykori palota maradványait 1934-38 között ásták ki és állították helyre”
Ismeretlen szerző rajza a várról az 1595-ös ostrom pusztítása előtt
Jól látható, hogy a torony mai körvonalától és magasságától jelentősen eltérő átépítésre volna szükség az eredeti tömegre hasonlító visszaépítéshez. Bár a helyszín jelentőségéhez és a Várhegy látképéhez mindenképpen illő volna ez a nagy átépítés, jelen helyzetben még nem áll rendelkezésre elég kutatási adat, valamint nincs hozzá arányos pénzforrás, hogy ez a közeljövőben megvalósulhasson. Az emlékhely folyamatos beázása, valamint legalább a ’studiolo’ terének részleges helyreállítási igénye kényszeríti ki azt a megoldást, mely a jelenlegi terasz fölé emelt védőtető eredményezi.
Az ideiglenes védőtető a jelenlegi terasztető +165,40 m-es (=0,00) járószintje fölött, +4,40 m-es párkánymagassággal kerülne kialakításra. A tervezett védőtető és fal-magasítás a meglévő, Lux-féle kiépítéskor készült mellvédfalra épülne.
Mivel a védőtető fogadószerkezete a Lux-féle vasbeton födémlemezre nem terhel, a Vitéz-terem boltozati rekonstrukciója a födémlemez szükség szerinti mértékű kivágásával bármikor megvalósítható. A Vitéz-Studiolo és a tanácsterem közötti nagyméretű vasbeton gerendát – mely a teljes toronyépület stabilitásának megóvása, valamint a Lux-féle helyreállítás tiszteletben tartása végett mindenképpen meghagynánk - a fedélszék középpontjában lévő fa elemek gyámolítására is igénybe vettük.
A védőtető – okulva a meglévő szomszédos épület-lefedéseken jelentkező viharkárokon – a szélviharoknak fokozottan ki van téve, ezért kialakításakor a szélteherre méretezés elsődleges szempont kellett legyen.
Bár a beruházó szándéka szerint a védőtető csupán ideiglenes jelleggel készülne, az hosszabb időn át is képes funkcióját ellátni, illetve a ma még nem látható későbbi átépítések/továbbépítések esetén a műemléki szerkezetek és épületelemek (értve ezalatt már a Lux-féle helyreállítás során készült kiegészítéseket is) sérülése nélkül bármikor elbontható.
2008. május 20. Ónodi Szabó Lajos
